Állandó oldalak

Facebook

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2013.03.20. 08:47 sEm

Testvérdolgok

Címkék: játék sérülés gyerekek autizmus testvérek szociális képességek

Rendben, elmesélem, mi foglalkoztat  mostanában. Vegyük a tegnapi esetet. Ülök a játszótéren, a nap gyönyörűen süt, kellemes szél fújdogál, tényleg minden tökéletes, amikor meghallom: „Az öcséd olyan nagyon idegesítő! Szólj már rá!”

Még jó, hogy kellemesen be vagyok lassulva, így még késztetésem sincs arra, hogy odaugorjak és szétkapjam azt a gyereket, mint majom a zsebórát. Viszont a gondtalan, napfényes tavaszi délután varázsa megtörik. Biztos ismeri az érzést. Kényelmetlen fészkelődés kezdődik, vihar előtti csend.  A Kicsi ott áll a mászókán, kiabál: „Nem akarok fogó lenni, nem akarok fogó lenni!”  A gyerekek a mászóka alatt a Nagyot nézik türelmetlenül: „Csinálj valamit! Miért üvölt ez folyton?” A Nagy a vállát vonogatja, engem keres a tekintete. Nagyon szeretne a többiekkel játszani, de a tesóját is sajnálja. Én tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, mit tehetnék.

Egy hülye felhő eltakarja a napot, a szél is egyre erősebb. A mászóka alá megyek egy pulcsival.  „Kicsit hideg van, gyere, vedd ezt föl.”

A Kicsi abbahagyja a folyamatos kántálást. „Anya, azt hiszem, nem tudok lejönni.”

Nem tudok ránézni, mert rohadt rossz érzés fog el, olyan mélységesen szomorú a helyzet. Mintha fullasztó ködbe kerültem volna. Legszívesebben hátrafordulnék a gyerekekhez: „Halljátok, kiscsávók, nem tud szegény még lejönni se! Nemhogy segítenél neki, inkább beszólsz?!”  De csendben vagyok. Nyelek. Magának is biztos sokszor segít. Tudja, amikor elszámol gyorsan tízig, aztán nyel egy nagyot. Otthon azt is mondják erre, hogy inkább lenyeli a békát. Hát nekem ez három békányi volt minimum.

csongi kitty.jpg

Leveszem a Kicsit. Hatalmas karcolás van az arcán meg a sípcsontján. A gyerekek bámulnak minket. Csendben vagyok inkább. Feszít a méreg, üvöltenék. A Kicsi csendben megfogja a kezem, engedelmesen jön velem.  Leülünk a padra, adok neki rizskekszet meg almát. A gyerekek nevetve elfutnak végül, a Nagy a nyomukban, hátra sem néz, fogócskáznak. Belül üvöltök, legalábbis valaki kegyetlenül üvölt belül, az is lehet, hogy egy egész kórus. Előveszem a ragtapaszt, minden mozdulatra gondosan odafigyelek, hogy ne szaladjak ki a világból. A Kicsi csendesen majszolva nézelődik: „Anya, nem vérzik, nem fáj.”

Tudom, ami nem vérzik, az nem fáj, legalábbis nálad, kicsim. „Azért beragaszthatom, csak a lábadon?”

„Nem. Köszönöm. Elmegyek.” Tudja, ez az a pont, amikor az anyatigris felhördül. Vissza AZOK közé? Akik azt mondják, idegesítő vagy? Visszatartsam? Mit mondjak? Nem védhetem meg örökké. Toporzékolnék legszívesebben, a kórus belül továbbüvölt, míg a Kicsi eltűnik a bokroknál. Megint hallom, ahogy kiabál: „Nem akarok fogó lenni, te vagy a fogó, kapjatok el!” Nemsokára felbukkan, felém fut. Senki nem jön utána. Hátranéz. Megáll, kántál.  Úgyis hűvös lett nagyon, rám fér a mozgás, játszom vele kicsit. Megkergetem. Nevet. Fut. Megáll: „Most megyek homokozni.”

A gyerekcsapat a bokrok alól figyel minket gyanakodva. Kapcsolja már ki valaki azt a hülye ködgépet, mindjárt megfulladok! A Nagy is néz, csak ő kicsit máshogy.

Haragszom rájuk. A Nagyra is. Mégiscsak az öccse, miért nem védi meg? Basszus.  A kórus, ott belül, dúdolgatni kezd: még csak hétéves, és nem is tudja, mi a baja a Kicsinek, ő sem érti…

A nap kisüt, a Kicsi boldogan önti a homokot egyik műanyag üvegből a másikba, a Nagy is vígan fogócskázik; ettől függetlenül én még mindig fázom és szarul is érzem magam. Itt a következő akadály, amit meg kell ugrani. Maga szerint mennyit terhelhetünk rá egy hétéves „nagytesóra”?

2011. április

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://autizmusmesek.blog.hu/api/trackback/id/tr725144332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.