Csapkod, repked és örül. Mindenkinek büszkén mutogatja, hogy négy kiscicás óra van a kezén. Kipróbálja a 3D tévét a 3D szemüveggel és néha a földre veti magát kacagva, ahogy közeledik a kamion. A lelkesedése átragad több kisgyerekre is. Odajönnek, és ők is kipróbálják. Pár percen belül már hárman örülnek, sikongatnak és próbálják elkapkodni a képernyőn szerteszálló almákat és pénzérméket.
Mikor továbbállunk egy kislány aki szembejön velünk megdícséri a Hello Kittys sapkáját és az óráit. De ő ezt már nem hallja, mert elrohan megkeresni egy pirospólós bácsit, hogy segítsen nekünk hol találunk fülhallgatót. A srác mosolyogva segít neki, leveszi a lábáról a kis professzoros udvarias kérés és odavezeti a polcokhoz. Még az unott kasszáslány is a végén mosolyogva búcsúzik el tőle.
A péknél belebeszél a ventillátorba, a háztartási boltban elmondja, hogy ő a macskákat szereti meg a Hello Kittyt és, hogy nem igaz, hogy csak a lányok szerethetik a Hello Kittyt meg a rózsaszínt mert ő fiú és mégis mindkettőt szereti. Mielőtt pedig belecsapott volna Schrödinger macskának elemzésébe, kivonszoltam a boltból, mert csak egyre nőtt a sor mögötte. De meg kellett ígérni, hogy visszamegyünk majd.
Az másik boltban egész végig ölelgeti a finom illatú illatgyertyákat majd telefonál velük. Aztán pedig visszapakolja a polcra amit más emberek leszórtak onnan.
Amikor meglátunk egy filmforgatást akkor bekiabál a kerítésen, hogy: - Elnézést, elnézést Uram! Milyen filmet forgatnak itt? A jóképű fiatalember meg mosolyogva válaszolja, hogy: - Ketten Párizs ellen.
- Óóó, majd akkor ha megnézem biztos emlékezni fogok arra, hogy itt voltunk!
És csak azt látom, hogy mindenki mosolyog amerre ő megfordul. Nem is kell a "bocsi" kártya. Meg, hogy az addig megilletődötten álldigáló gyerekek másodperceken belül követik a példáját és felszabadultan szaladgálnak utána, és ők is belebeszélnek a ventillátorokba.
Az egészben pedig az a legcsodálatosabb, hogy a szüleik nem szólnak rájuk és nem rángatják őket arrébb onnan.