Facebook

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2017.04.12. 09:07 sEm

Aggódás és végtelennek tűnő órák - Kórházi kalandok 2

Címkék: kórház autizmus

A történet előző részét ide kattintva olvashatjátok.

Tehát ott tartottam, hogy a hajnali sebész sem volt még biztos abban mi legyen. Közben lassan telt az idő, jött a néni aki az ennivalót osztja, kaptunk tőle menüt amin be lehet jelölni mit akar enni a gyerek. 

etlap.jpg

A nővérke meg adott nekem egy olyan papírt amivel 25% kedvezménnyel ehetek a kantinban (nem mintha képes lettem volna enni bármit is) és vehetek 24 órás parkolójegyet (ez csak £4 ami nagyon kedvezményes). 

Aztán hirtelen jött négy ember, egy férfi és három nő. Behúzták a függönyt körülöttünk majd az idősebb férfi bemutatkozott, hogy ő a sebészet vezetője és most megbeszéljük mi legyen Csongorral. Nagyon határozott volt de ő is szépen, udvariasan mondta a gyereknek, hogy most meg fogja vizsgálni a hasát és szóljon, hogyha fáj. 
Az egyik fiatal nő is odalépett Csongihoz, megkérte, hogy fújja fel a pocakját aztán húzza be. Azután mondta a főnöknek, hogy megpróbálná a laparoszkópiás megnyitást először, bár pici a hasa Csonginak, de nem szívesen vágna nagyot rajta.

Én meg csak néztem ki a fejemből. Láttam, hogy a gyerek meg van rettenve ahogy ezt hallja.

Utána hozzámfordultak. Az idősebb sebész mondta, hogy vakbélgyulladásra gyanakszanak és mivel azt máshogy nem lehet bizonyítani, ezért muszáj belekukucskálni. Rákérdeztem az ultrahangos vizsgálatra, arra mondta, hogy az nem megbízható és mi van ha amíg arra várunk kifakad a gyulladt vakbél. Mondták, hogy előkészítik a beleegyezőnyilatkozatot és amilyen hirtelen jöttek úgy el is tűntek.


Na ez volt a második alkalom amikor szegény Csongi befordult. Sok volt neki az izgalom és a ijedtség. Nekem is meglepő volt mennyire nyíltan és kertelés nélkül beszélték meg a dolgokat a gyerek előtt. Kellett neki egy kis idő mire teljesen meg tudott nyugodni. 

Nem sokkal az eset után jött egy rózsaszín pólós vidám fiatal lány és leült Csongi ágya mellé. Mint kiderült ő játék specialista. Azért vannak itt, hogy figyeljenek a kis betegekre, beszélgessenek velük, ellássák játékokkal őket ne unatkozzanak. Van játszószoba is ami tele van minden csodával: csocsóasztal, xbox. Ezeknek jórészét a szülők adományozták a kórháznak, ezért volt például a kórtermünk sarkában is egy pihenőrész playstation -nel. 

jatszosarok.jpg

Mondta a lány Csonginak, hogy bármit kérdezzen tőle, arról is ami aggasztja. Mikor Csongor elmondta, hogy nagyon fél a műtéttől és az altatástól akkor részletesen elmondta neki, hogyan fog történni. Lépésről, lépésre. Sőt azt is mondta, hogy Csongornak az lesz a feladata, hogy megnevettesse az aneszteziológusokat. Ebben megegyeztek és végül már a gyerek is izgalmasabbnak látta a dolgot, sőt azt is hozzátette, hogy majd azt mondja a suliban hogy tigrissel verekedett. 

Ez a látogatás megnyugtatta.

Azután visszajött a fiatal (csodaszép) sebésznő az aláirandó papírokkal. Az volt benne, hogy laparoszkópiás műtétet terveznek, de lehet, hogy fel kell nyitni a hasfalat az állapotoktól függően. Elmondta a veszélyeket, megkérdezte kaphat-e vérátömlesztést a gyerek szükség esetén. Megkérdeztem tőle mi van akkor ha nem vakbélgyulladás és feleslegesen lesz felvágva a gyerek. Mondta, hogy sajnos ezt annyira nehéz néha diagnosztizálni, főleg így, hogy Csongor nem is jelez nagy fájdalmat és gyakorlatilag más jele nincs is, de egyszerűen nincs más lehetőség. Kedves volt, de határozott és nem mártogatta cukormázba a mondanivalóját amitől ugyan akkor megijedtem, de utólag nagyon hálásan köszönöm neki. Délutánra írták ki így volt időm elmagyarázni Csonginak nekem milyen élmény volt a hasonló műtét.

Végre megérkezett az apjuk, hogy felváltson én meg hazarohantam lezuhanyozni meg összeszedni magam, sajnos alvás nem fért bele, pedig gyakorlatilag szerda hajnali öt óta fenn voltam és éjszaka sem aludtam három óránál többet összesen.

Mikor visszamentem a kórházba mesélték a fiúk, hogy jöttek terápiás látogatókutyák. Két kutyus járta végig az osztályt, minden gyereket meglátogattak. Lehetett őket gyömöszölni, simogatni. Csongor persze morgott, hogy az egyik nagyon összenyálazta a lepedőjét, így az már nem tiszta ezért letakarta a takarójával. Ezt elmondta minden nővérnek aki meglátogatta és még az aneszteziológusnak is elpanaszolta.

Ugyanis nagy volt a forgalom az ágyánál. Jött az anesztezológus és megnézte a száját, fogait, nyakát, hogy hajtsa hátra a fejét. Mindent részletesen elmondott, mit fog csinálni, hogy lesz az altatás, miért nem kell félnie Csonginak, hogy felébred műtét közben. Hogy tapaszokat tesznek majd rá, hogy az altatófolyadék olyan színű mint a tej. Mi lesz majd utána, milyen lesz a felébredés stb. Minden kérdésre kedvesen, lassan és türelmesen válaszolt.
Utána jött a főgyógyszerész aki megkérdezte Csongitól, hogy mire allergiás, aztán mivel a gyerek az arcfestéket is hozzátette a listához megígérte, hogy nem fogják tigrisnek kifesteni műtét közben, erre különösen vigyázni fog. 

Egyébként az allergiás gyerekek piros karperecet kapnak, nehogy valami probléma legyen ebből.

Aki meglátogatta az kérdezte a nevét és a születési dátumát, az előbbit a gyerek tisztességesen lebetűzte, az utóbbit meg elmondta a magyar és angol rend szerint is a biztonság kedvéért, ez mindenkit mosolyra derített.


oltozes.jpg

Aztán jött az átöltözés végre négy órakor, amint a képen látszik. Mi öltöztethettük át, majd megbeszéltük, hogy kívánságára az apja megy le vele a műtéti előkészítőbe. A lehető legnyugodtabb körülményeket biztosítják a kicsiknek a műtét előtt, autizmustól függetlenül ez az alapeljárás. Eléggé fel volt dobva, valószínűleg megnyugtatta az alapos felkészítés, az itt dolgozók profi hozzáállása/bátorítása.

Apja elmondása szerint kicsit megijedt az előkészítőben, de mivel folyamatosan beszéltették ezért hamar megnyugodott. Csupa nő volt az altatószobában, dícsérték Csongi haját, magyarázták mit csinálnak és miért. Megkérdezték tőle mit dolgozik az anyukája, mondta: régész. Ez nagyon tetszett nekik, azután azt kérdezték apu mit csinál arre azt felelte: háááát pénzt keres. Amivel szintén nagyon megnevetette őket. 

Végülis igaza van, mi régészek nem keresünk jól. :)

Utána két és fél óra nagyon feszült várakozás következett. Majd belepusztultam. Szerencsére az apja meg Édua nagyon lazán vették, felfedezték a játszószobát és az összes 100 darabos puzzle-t összerakták (Jégvarázs, Aranyhaj, Hello Kitty) meg csocsóztak jókat.

Mikor Zoé a nappali nővér látta, hogy fél hétkor már az összeomlás szélén táncolok mondta, hogy hívja a műtőt mi van. Szerencsére pont hívtak minket, hogy begyűjthetjük a gyereket.

Szaladtam. Mit szaladtam, repültem! Most én mehettem be érte, apja meg kint várt. Mosolyogva nyitogatta a szemét Csongi, félálomban kereste a kezemet. Már egy ideje felébredt de még vártak kicsit, hogy biztos minden rendben van-e vele. A lábadozós nővér is teljesen el volt ájulva tőle, hogy milyen udvarias és még félálomban is megköszön mindent. A sebészdoktornő meg jött és mondta, hogy csúnya vakbégyulladás okozta a fájdalmat. Nagy szerencse, hogy észrevettük. 

Hihetetlen megkönnyebbülés volt. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://autizmusmesek.blog.hu/api/trackback/id/tr6612411017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.