Állandó oldalak

Facebook

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2013.04.11. 08:31 sEm

Nyelvi zavarok

Címkék: félelem

Hogy pontosan mi történt?

Ott állt a gyerek a szoba közepén és két robotot épített éppen. Egyiket elnevezte Harrynek, mert ő a legjobb barátja. Ő az a kisfiú az osztályban, aki játszik vele és aki nem mondott neki még sosem csúnyát.

Szívszorulás egy.

De a Matthew is játszik vele, azt mondta. Csak meg kell ölnie magát hozzá.

Szívszorulás kettő.

Mi van???

Kicsit szüneteltettem a sakkpartit a nagyobbikkal, és leültem a földre a robotok mellé.

Basszus most is remegek, ahogy felidézem ezt magának.

Szóval elmondta a gyerek, hogy a Matthew azt mondta neki, akkor játszik vele, ha megöli magát, és ő nem érti, hogy ez hogyan lehet, de hisz a Matthewnak, és nagyon szeretne játszani vele.

Forgott velem a világ, elképzelheti. Közben a nagyobb is fültanúja volt a történetnek és sírni kezdett.

Pánikba estem.

Francba.

Mit tudok csinálni? Kérdések száguldoztak a fejemben. Hogy? Miért?

Aztán mondta a kicsi, hogy egy kislány elmondta neki, Matthew azért mondta ezt, mert nem akart vele játszani, és szólt is a tanítónéninek.

Patakzott rólam a víz. Miért nem szólt erről a tanítónő nekem? Erről szólnia kell.

Remegtem, a gyerek közben békésen robotozott tovább és megkérdezte, hogy kell megölnie magát az embernek…

Hibát követtem el, mert elkezdtem bőgni. Higgadtnak kellett volna maradnom, úgy tennem, mintha ez csak egy nagyon buta kérdés lenne. Azt mondani, hogy ez butaság, Matthew butaságot mondott, felejtsd el. Közben a nagyobbik sírt egyre jobban, nagyon megijedt, a kicsi meg kezdett megszeppenni.

Az járt a fejemben, hogy többet nem viszem iskolába, hogy megvárom Matthew szüleit iskola után és elküldöm őket a búbánatos *****ba meg a tanítónénit meg az egész ***** világot.

El tudja képzelni, milyen érzés ez? Hogy magyarázza el egy hétévesnek higgadtan, hogy mi is ez az egész? Egy hétévesnek, aki nem néz a szemébe, aki békésen babrál a robotjaival és közben ilyen szörnyűségek foglalkoztatják. Mit tehettem volna máshogy? Hogyan lehet egyáltalán felkészülni egy ilyen helyzetre?

Persze, azóta átbeszéltük a dolgot, de még úgy érzem, ez nem lejárt ügy. A gyomrom is összeszorul, akárhányszor eszembe jut.

Jah, hát ez van, amikor az autizmus pragmatikus nyelvi zavarral jár együtt, fel kell készülnünk ilyen helyzetekre is. De ahogy az egyik barátnőm fogalmazott: nem párnázhatom ki a világot neki.

Mondja meg, mit csinálhatok akkor?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://autizmusmesek.blog.hu/api/trackback/id/tr355144724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blacklord 2013.06.24. 08:27:06

Azt hiszem, elolvastam az összes bejegyzést. Ez az egy nagyon brutális, és teljesen átéreztem a szituációt. Nagyon jó, hogy ilyen szerető családja van Cs.-nek, aki amúgy iszonyatosan édes a képek és a történeteid alapján!
Valahogy én is így érzek a fiammal kapcsolatban - nehéz, nehezebb vele, de annyira jó mégis! Ő nem tudjuk még, hogy "az", vagy mennyire "az", ha igen, de vannak gyanús dolgai, különcségei-magánakvalóságai (nem érdeklik más gyerekek egyáltalán, mostanában elkezdte lökdösni is őket, csak úgy beszél a vakvilágba, nem igazán emberekhez, tanítani kell neki, hogy nézzen emberekre, mikor beszél hozzájuk, nem szereti, ha őt megfogva tanítanak neki bármit (ugyanakkor a dögönyözést-nyúzást nagyon élvezi, csak ha tanítással van az érintés összekötve, az tudja kiakasztani - és az se mindig, kipihenve simán végigél úgy egy szituációt, amitől fáradtan már a falra mászna... És van, hogy nagyon nem kezelem jól őket, akár, mert türelmetlen vagyok, akár, mert nem jövök rá az adott szituáció kulcsára (figyelemelterelés pl. csodákat tud tenni).
Mindenesetre nagyon jó olvasni a bejegyzéseidet, hogy hiába borzasztó nehéz ez néha, rengeteg szépség van benne ugyanakkor (pl. hogy kecskesimogatás és iskolai előadás ekkora büszkeségforrás legyen). Sok erőt, kitartást és boldogságot a továbbiakban is!

sEm · http://autizmusmesek.blog.hu 2013.07.01. 17:29:42

@blacklord: Igen, nagyon hasonlóak az érzéseink, nehéz, néha nehezebb de valahol egy csoda. Főleg ha megtanuljuk a trükköket. :)