Állandó oldalak

Facebook

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2013.11.11. 10:23 sEm

Szikraeső és ölelés

Címkék: autizmus szociális képességek

Jó régen találkoztunk már. Tudom, hogy adós vagyok egy halom történettel, de most csak ez a pénteki eset jár a fejemben. A tűzijáték. Na az mindig egy macerás dolog.

Akarok menni de nem is akarok menni, fülvédő kell. Pánik az meg majd a köbön, úgy félúton.

De ez most egy nagyon, nagyon „akarok menni” helyzet volt, mert az iskolában rendezték (Remember, remember, the 5th of November) és tudta, hogy ott lesz a legjobb barátja T..

Az a bizonyos T., aki meghívta őt még júniusban a szeptemberi szülinapi bulijára és ezt hallgattuk egész nyáron. Majd amikor elmaradt, akkor naponta, egészen októberig, amikor is végleg nyélbeütötték az ünneplést. Nagy volt az öröm. T. amolyan igazi barát, aki meghívta játszani magukhoz. Akihez mi is szívesen elengedtük, már nem is egyszer.

Szóval hol is tartottam? Tűzijáték.

A gondok már itthon kezdődtek. Eltűnt ugyanis Cs. tavaly vásárolt villogós csudakardja. Basszus.

Aztán odaérve kiderül, hogy az okos anyja otthonfelejtette a fülvédőt. (...)

A pontot meg az teszi fel az i-re, hogy a beígért új csodaszablya már elfogyott a helyszínen, nem tudunk másikat venni.

Gondolhatja, gombóc a torkomban. Mi lesz még itt?

A puffogtatás is elkezdődik, gyerek görcsben, fülét betapasztva rémülten áll közöttünk. Aggódva les, mi van, ha ránk esik a szikra. Apja elmegy, keres egy pár papír rakétamaradványt, mutogatja neki, nyugtatja. Aztán jön a csoda. Megjelenik mellettünk T. és minden megváltozik. Cs. először ugrálni kezd örömében, majd mint egy karmester elkezdi vezényelni a színes rakétákat. Mondja is közben: bumm, puff.

Látszik rajta, hogy hangos neki – a kapucnit és a sapkát szorosan magán tartja -, de élvezi. Szinte táncol.

Bumm, puff – integet a rakétáknak. Csatt, durr - kapucni leesik, de nem izgatja. Szinte nem is tudom követni ahogy lengeti a karjait.

Ilyet még sosem láttam.

Aztán az utolsó hatalmas szikraáradat után, mikor mindenki indul hazafelé még megöleli a barátját.

Megöleli.

Tudja, néha úgy látom, hogy a következő mérföldkő még baromi messze van és legszívesebben lerogynék az út közepén. Aztán meg egyszerre szárnyakat kapunk és magunk mögött hagyunk rögtön kettőt is.

Hát így megy ez mostanában. 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://autizmusmesek.blog.hu/api/trackback/id/tr435626024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macsk-a 2013.11.11. 18:27:56

Pontosan ugyan így. Igen. Ilyen. ♥

jamina7 2014.01.13. 23:44:44

Az igazi barátság kincset ér!! Vigyázzatok is rá, nehogy elvesszen!
Ilyen a mi "cipőnk" is. Sajnos Cs. ritkán láthatja a legjobb (és egyetlen) barátját, de olyankor jönnek a csodák, sorban.
Talán még a testvére, B. Ő tud még csodákat tenni vele, illetve mindketten egymással.

sEm · http://autizmusmesek.blog.hu 2014.01.14. 00:36:30

@manner: :D
@macsk-a: Igen, igen :)
@zsuzsibuvar: Köszönjük, és ez olyan jóóó!!!
@jamina7: Nálunk egy osztályba járnak, de ritkán szervezünk nekik közös programot, az mindig olyan nehézkes.
Igen a tesó egy hatalmas kincs!!!

jamina7 2014.01.15. 21:14:23

Jó nektek, hogy egy osztályba járnak. Az enyém még ovis, eddig ők is egy csoportba jártak, addig nagyon jó volt. De mivel megkaptuk a diagnózist, át kellett mennünk a kijelölt oviba :-((( és igen, a közös program szervezése nagyon nehézkes :(( pedig a barátság is nagy kincs, és ők még bölcsis korukban barátkoztak össze, aztán az oviban még 2 évig, ez ritkaság ilyen kis gyerekeknél.