Kedves olvasó, kérlek itt kezd az olvasást: "Nem vagyok hős"
"Nagyon sokszor furcsán viselkedik, csak ül és rázza a lábát, vagy sokszor játszik a kezével. Sokszor beleüti a fejét dolgokba, vagy az arcával beleugrik a kanapéba és olyankor anya rászól, de elfelejti és megint megcsinálja. Sok dologtól fél, nagyon meg tud ijedni mindentől és fél kimenni a szobából." 7,5 évesen írta ezt a nagyobbik gyerekünk autista kisöccséről.
Az Autizmusmesék sorozat eredetileg a nőStények blogon jelent meg 2011 áprilisától, de a mesék szerepeltek a Privát Labirintusok című kiállításon is, a Magyar Nemzeti Galériában.
Először terápiás céllal kezdtem el írni, azután egyre több olvasója lett és ezért nemrégiben úgy döntöttünk, hogy kapjon külön helyet.
Szeretném, hogyha minél többen megismernék az autizmust, hogyha a társadalom elfogadóbb lenne ezzel az állapottal szemben.
Szeretném megmutatni, hogy hogyan változnak meg egy család mindennapjai, ha az egyik kisgyerekről kiderül, hogy autista? Milyen segítség kell neki az iskolában, a közösségben? Mit éreznek a családtagok, hogyan dolgozzák fel a változásokat?
Bár nem vagyok szakember, nem vagyok terapeuta, se pszichológus se gyógytestnevelő, de szabadidőmben mentorszülőként tevékenykedem az Autisták Országos Szövetségében, így bátran kérdezhettek tőlem, főleg kétnyelvűség és autista gyerekkel külföldre költözés ügyében.