Autizmusmesék

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk, pedig nagyon kellene. Vannak dolgok, amik annyira ijesztőek, hogy inkább a homokba dugjuk a fejünket és megpróbáljuk őket elfelejteni.Elfelejteni amikor a gyerekünk először kimondja a szót, hogy öngyilkosság. Hogy rémálmai vannak tőle. Mert…

A tegnapi poszthoz kapcsolódik a mai bejegyzés mert eléggé durva fordulatot vettek a dolgok. Ma még ugyanaz a helyettesítő tanár volt aki tegnap fejmosást tartott nekünk meg a gyereket a sarokba állította és ma is alkotott a hölgy rendesen.   Az történt, hogy egy kislány…

Olyan kicsi volt, amikor közösségbe került. De mindenki azt mondta, hogy jót tesz majd neki. Hogy szinte muszáj, mert majd gyorsan felszedi az angolt. Alig volt kétéves. Hogy ez nem korai? Hát mi annak éreztük. Tudja, É. olyan nagyon szociális, már egészen kicsinek is az volt, alig…

Újra itt vagyok. Remélem, azért annyira nem hiányoztam. Nem kell a zsepisdoboz. Ma biztosan nem, köszönöm. Szerettem volna az iskoláról beszélni, a közösségről, mert a múltkor kérdezte. De nem áll össze a fejemben a kép, mert állandóan ezen a félelem-dolgon kattogok. Nem én…

Ugye, van gyereke? Emlékszik, milyen érzés volt, amikor először próbált a kicsi egyedül járni? Arra a pillanatra gondolok, amikor elengedi a széket és egyedül elindul, mi meg remegve figyeljük a szőnyeg szélén, hogy na, vajon elesik, nem esik? Fel tudja idézni azt a reszketést, az…

...akkor már minden nap számítottam rá. Olyan tizenegy és fél tizenkettő között volt várható a hívás. Rápillantottam a számra és láttam, hogy helyi, már fel se kellett volna vennem, elég lett volna elindulni. Kedves női hang a vonal másik végén: - Mrs. X.? Mrs. B. a kisfia…