Év végén itt nemcsak a tanárok értékelik a gyerek teljesítményét, hanem a tanuló maga is leírja mit tapasztalt az elmúlt évben, ami nagyon jó visszajelzés mind a pedagógusnak mind a családnak. Általában ilyenkor arról írnak mi volt a kedvenc tantárgyuk, É. például arról áradozott, mennyire örül, hogy milyen sokat tanult algebrából.
Cs. bizonyítványának végén viszont ezt találtuk:
I have enjoyed appreciated learning about space. And also making our mars rovers to fit into our mars landscapes. It was a little break from the trauma. I also found out that the so-called “admiral Stride” (what a legitimate name!) was a fake.
Looking forward to: - new teacher, - new topic, -art, - ICT
Targets: - maths: division, multiplication, - spaces between words in English.
Nagyon élveztem értékeltem amikor az űrről tanultunk. Azt is amikor Marsjárót csináltunk és beraktuk a marsi tájba amit építettünk. Ez egy kis felszabadulást jelentett a traumából. Azt is megtudtam, hogy az úgynevezett “Roham admirális” (micsoda hihető név!) egy nagy kamu volt. Ezt várom jövőre: - új tanár, - új témák, - rajz, - számítástechnika. Céljaim: - matematikából: osztás, szorzás, - szóközöket hagyni a szavak között.
Őszintén szólva nagyon jót szórakoztam a gyerek irományán. Már első körben azon, ahogy kijavította az élveztem szót, nehogy véletlenül azt higgyék a tanárok, hogy egy percig is jól érezte magát az iskolában.
Pár egyéb dolog magyarázatra szorul: a trauma egyértelműen az iskolábajárást jelenti Cs. szótárában. Bocs, de ezen is nagyon jót nevettem – kissé teátrális a gyerek.
“Roham Admirális” meg egy külön történet. Amikor az űrről tanultak a tanárok versenyt szerveztek a gyerekeknek, amiben jelentkezniük kellett űrhajós kadétnak. Rendes motivációs levelet kellett írniuk, amiben megfogalmazták miért szeretnének az űrbe menni, miért tartják fontosnak az űrprogramot és így tovább. Cs. nagyon komolyan vette a feladatot, rendesen megírta, megfogalmazta a levelét és reménykedett, hogy kiválasztják a programra. El is érkezett a nagy nap és bizony kiderült, hogy minden gyereket kiválasztottak. Ettől már eléggé kiakadt, mert ha mindenki bekerül, akkor semmi értelme nem volt ennyit dolgozni a jelentkezéssel ugyebár. Aztán meg a tanárok „kapcsolták” a nemzetközi űrállomást ahonnan Roham Admirális üdvözölte a friss kadétokat élőben.
Na, ezt már végképp nem tudta Cs. lenyelni mert rögtön kiszúrta a turpisságot. Az élő kapcsolás ugyanis nem volt más, mint egy youtube videó , ráadásul az admirális egy kanapén ült - ami nincs is az űrállomáson -, és színesre festett fal volt mögötte nem egy űrhajó belseje. A név pedig ugye beszédesen buta, Cs. szerint már abból rájöhettek volna a többiek, hogy ez itt egy nagy becsapás. Persze csalódottságának hangot is adott. Hát nem irigyeltem szegény tanárokat. Tényleg beletették szívüket, lelküket, kreativitásukat ebbe a játékba, minden gyerek élvezte is. A mai napig ha eszébe jut Cs-nak a dolog elmeséli elölről az egészet, csak kérdezzétek az admirálisról és eláraszt titeket a részletekkel pillanatok alatt.
Amit nagyon jónak találok, hogy a jövőbeli céljait Cs. teljesen magától írta a végére. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos korán megtanítani a gyerekeket erre.
Azt is hozzá kell tennem, hogy az osztályfőnöknek személyesen kellett kézbesítenie a bizonyítványt, ugyanis mint megtudtuk tőle, mióta átadta a gyereknek a boríték járt már pocsolyában, szekrény háta mögött, landolt a sövény tetején és a sövény mögött is.
Egyébként tökéletes bizonyítvány, Cs. mindenben a korosztálya fölött teljesített, nem is tudom miért akarta megsemmisíteni.
