Ma reggel valószínűleg mindketten kicsit elbambultunk, én erre szaladtam, hogy összekészítsem a postáznivalót, ő meg inkább a mágnesekre koncentrált a fridzsiderajtón mint az öltözködésre, így történhetett meg az, hogy a lépcsőházban vettem észre: a szokásos fehér gallér helyett egy fekete/piros moshling kukucskál ki az iskolai egyenpulóver alól.
Régebben gyakran hagyta magán a pizsamáját, mert egyszerűen utált átöltözni, és amikor hazaértünk az egyenruhát azonnal pizsamára cserélte, de most nem erről volt szó. Most csak elterelte valami a figyelmét.
Rohantunk vissza a lakásba, amitől kicsit bepánikolt, de hülyéskedéssel, meg az autóban zenehallgatással meg lehetett nyugtatni az extra izgalom után.
Erről eszembe jutott egy felirat, amit nemrég láttam az interneten:
Szabad fordításban: Április az autizmus hónapja, de az én otthonomban minden nap erről szól.
Ez utóbbit nem érzem teljes egészében igaznak, mert ami másoknak szokatlan egy családban, a mi életünkbe beépül gond nélkül és előbb utóbb már észre sem vesszük. Hétköznapi életet élünk egy pici extrával, hiszen egy tipikusan fejlődő gyerek is elfelejtheti levenni a pizsamáját és ráöltözhet véletlenül, az meg, hogy ilyenkor egy kicsit jobban oda kell figyelni arra, hogy lenyugodjon, az előfordulhat egy picit izgulósabb kisgyereknél is. De erről majd máskor, bővebben.
