- Kérlek, ne szégyelld magad amiatt, ha úgy érzed, mindenkinek elmondanád, fűnek-fának elmesélnéd, mi van veletek, amikor megállítanak csak egy szóra. De akkor se, ha éppen az ellenkezőjét érzed, folyton titkolnád, félsz, hogy rájönnek. Ezek természetes reakciók. Hosszú az út az elfogadásig, sok buktató van. Keress sorstársakat, segítőcsoportot. Próbáld kibeszélni, kiírni magadból ezeket a dolgokat. Segíthet művészetterápia is, fess, kézimunkázz. Ha pedig úgy érzed, egyedül képtelen vagy megbirkózni ezzel, akkor ne félj elmenni szakemberhez. Egy beszélgetős terápia is már nagyon sokat segíthet.
- Ha a gyerek magasan funkcionáló, akkor se riadj meg a képkártyák használatától. Megnyugtatják őket, keretet adnak a tevékenységeiknek, mankók a mindennapokhoz. Ha szereti a babajátékokat – a színeiket, a zenéiket –, engedd neki nyugodtan, hadd játsszon velük, akkor is, ha úgy látod, nem fejlesztik eléggé. Ettől nem fog visszafejlődni, viszont lehet, hogy élvezi és biztonságérzetet ad neki.
