Évek óta szenvedünk a porszívómizériától.
A szokásos menetrend: 1. - megemlítem, hogy fel kell porszívózni, gyerek bepörög, 2. - fülbefogás, menekülés (és még nincs is bekapcsolva a gép), 3. - toporgás az előszobában, mert nem mer egyedül megmaradni a gyerekszobában, 4. - nagyobbik megfűzése, hogy menjen át vele, 5. - fülvédő és IKEA-tojásba bújás.
Évek óta kerülgetem a Henryket. Dolgoztam már velük. Iszonyat jók. Rohadt drágák (sóher vagyok, ennyi).
Na mától van.
Összeszereljük - gyerek kering körülöttünk,majd visszaül legózni. Bekapcsoljuk az előszobában - kifejezetten halkan zümmög. Megjelenik az ajtóban a gyerek - csak néz.
Kering. Megkérdezi, hogy ő is kipróbálhatja-e.
Kipróbálja. Aztán leül mellé.
Én meg lefotózom. Kérdezi: - Ha így felemelem az ujjam, az azt jelenti, hogy jó? - Azt jelenti.
- Jó - bólint és felemeli a hüvelykujját.
Délután rajzolok arcot a botmixernek is...
