Állandó oldalak

Facebook

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2013.05.31. 09:31 sEm

A kisteknős

Címkék: mindennapok

Ismeri azt, amikor úgy érezzük, szinte vibrál valaki körül a levegő? Vagy azt a feszültséget, mielőtt kitör a vihar a nyári kánikula kellős közepén? A kicsi elég gyakran kreál ilyen helyzeteket.

Olyankor például, amikor mosdóba kell mennie, csak épp mással foglalkozik vagy nem veszi észre, de olyankor is, amikor szeretne valamit, amikor izgatott vagy valami nagyon foglalkoztatja.

Nemrégiben voltunk bent az egyetemen, ahol mindkét gyerek egy kísérletben vett részt.  Elég sokszor kisegítjük így a férjem kollégáit, mert ugye nálunk van egy autista meg egy nem autista gyerek is, nagyjából azonos korcsoportból. Ideális kombináció egy autizmust kutató laborban. A kísérleteket meg nagyon élvezik, főleg azért, mert a végén mindig van jutalom, és általában ilyenkor egy kis játékot kapnak.

Cs. volt az első kísérleti alany, és a végén választhatott magának egy kis csomag legót. Volt ott minifigura meg lego friends állatkák. Bár a kísérletvezető a „fiús” dolgokat ajánlotta fel neki, a gyerek a rózsaszín csomagolásúak között kezdett el turkálni, és egy kismókust választott. Én nem csodálkoztam, mert tudtam, hogy ebből a sorozatból megvan már neki a cica, és azt nagyon szereti.

lego friends

Szóval a gyerekek váltották egymást, a kicsit meg addig levittem az apja irodájába.

De éreztem, hogy valami van vele, mert hirtelen nagyon bezárkózott. Amikor kérdeztem, hogy milyen volt, annyit mondott, hogy jó. Szorongatta csak a mókusfigura zacskóját. Amikor felajánlottam, hogy segítek neki kibontani, elrántotta előlem. Egy másodpercre nem eresztette volna el.  Persze, hát hülye gondolat volt tőlem. Idegen helyen nem szereti kibontani ezeket a játékokat, mert fél, hogy elveszíti őket. Főleg mióta egy boltban ellopták a kedvenc R2D2 legófiguráját, amit egy pillanatra tett csak le maga mellé, amikor kipróbált egy játékot.

Bekapcsoltam neki egy mesét, de nem is figyelt a monitorra. Elnézett mellette. Közben meg csak izgett-mozgott együltő helyében. Azt hittem, wc-re kell mennie, de hevesen tiltakozott, amikor csak megemlítettem. Aggasztott kicsit, hogy mi lehet a baja, de inkább békén hagytam.

Fél óra múlva egyszer csak megszólalt és megkérdezte, hogy megyünk-e játékboltba ma. Mondtam neki, hogy ha akar, akkor mehetünk, de nem terveztük. Azt hittem, ez már el sem jutott hozzá, mert pillanatok alatt teljesen máshol járt. Végül otthagytam őket az apjával, és fent vártam a folyosón, mikor végez a nagyobbik.

Kisvártatva megjelent a kicsi kabátban, sapkában, teljes menetfelszerelésben. Egyik kezében a mókust szorongatta – persze még mindig zacskóstul -, a másikban meg nem tudom mit, mert nem volt hajlandó szóba állni velem. Vibrált. Mint a vihar előtt a levegő. Na és persze a tikk. Hát az nem maradhat el ilyenkor.

Már nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi sül ki ebből.

Ahogy nyílt az ajtó, a gyerek berontott a szobába, én meg futottam utána. Megállt a kísérletvezető előtt és egyszuszra elhadarta, hogy látta a zacskóban, hogy a néninek megvan még a teknős is, amit még egy gyerek sem választott ki magának, viszont neki nincs meg csak a cica meg most a mókus, és ha lehet, akkor megvenné a teknőst, mert ebből a sorozatból még csak ez a három darab jelent meg, ezt tudja pontosan, mert látta a friends pont lego pont kom per characters per animals oldalon. A játékboltban most két font kilencvenhét penny, az áruházban meg két font kilencvenkilenc, de reméli, hogy nem több itt, mint három font tíz penny, mert neki most csak annyi van rá, de azt mind odaadja.

Aztán csak nézett, nyújtotta a pénzt, majd a tizedmásodpercnyi döbbent csönd után újrakezdte a mondókát.  Természetesen az üzlet hamar nyélbeüttetett. A visszajárót gondosan eltette a zsebébe. Aztán kiszaladt az ajtón a figurákat szorongatva. Aztán visszajött. Elfelejtette megköszönni. Megköszönte. Kiment. Aztán megint visszajött, megölelte a lányt. Aztán megint kiszaladt.

Komolyan annyira elképesztően aranyos tud lenni. Tudja, hogy már a fél tanszék örökbe akarja fogadni őt?

Persze ezek után a kocsiban folytatódott a zsizsegés meg a vibrálás, hogy mikor érünk már haza és nyithatja ki a zacskókat, de akkor már legalább tudtuk, hogy miért csinálja.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://autizmusmesek.blog.hu/api/trackback/id/tr565144741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loname 2013.05.31. 17:30:06

Olvasom, és a szemem tele lett könnyel. Pedig valóban aranyos, és imádnivaló, és szeretetre méltó, de mit élhet át addig, míg tisztázza, hogy mi foglalkoztatja? Arany gyerek.

sEm · http://autizmusmesek.blog.hu 2013.06.10. 15:46:13

@Loname: :) Annyira szeretném én is tudni, hogy mi jár a kis fejében.
süti beállítások módosítása